Pánikroham az esküvői szalonban - 3. rész

„Nyugodjon meg hölgyem. A városi kórház sürgősségi osztályán van. Szívinfarktus gyanújával hozták be. De ne aggódjon, már túl van a veszélyen.”

Szilvi azt sem tudta hirtelen, hol van és hogyan került oda.

Már csak arra emlékezett, hogy egy esküvői szalonban éppen felpróbálta a kiválasztott ruhát, de nagyon szűk volt, és alig kapott levegőt.

Ádám szorosan fogta kedvese kezét, és igyekezett megnyugtatni. Elmondta, hogy alaposan kivizsgálták, és semmi baja a szívének. Valószínűleg pánikrohamot kapott, ez okozhatta a szívinfarktusra jellemző tüneteket.

„Szilvi! Mi történt? Nem hiszem el, hogy a ruha miatt volt ez az egész!”

Szilvi sírógörcsbe fulladt. Furcsa, mert most kellene a papírforma szerint a legboldogabbnak lennie, de mintha az égiek is összefogtak volna ellene. Semmi nem úgy alakul, ahogyan szeretné, és kezd az ereje végére érni.

Még sosem volt ennyire kimerülve. Most döbbent rá, mennyire egyedül van az esküvőszervezés gondjaival. Ráadásul az a ruha sem megy rá, amit kinézett magának. Szilvi munkahelyén leépítések vannak, és hetek óta három ember munkáját végzi.

Korábban megy be, később távozik, és szinte minden napra marad valami feladat otthonra is. A legjobb barátnőjét, akire mindig mindenben támaszkodhatott, kihelyezték 4 hónapra a cégük külföldi irodájába, így nem tud segíteni neki az esküvői feladatok szervezésében.

Anyukája sem fogható hadra, hiszen vidéken élnek. Ádám. Na, őt hagyjuk. Ő csak kampányszerűen segít, mert sok a munkája, és láthatóan nem is élvezi a dolgot. Mindig csak azt mondja, neki tökéletes lesz úgy, ahogy Szilvi megálmodja.

„Ádám. Ha láttad volna, hogy néztem ki abban a ruhában, amit kinéztünk a katalógusban! Mint egy kis töltött galamb. Nem is lehetett teljesen begombolni a hátamon. Olyan kiábrándító volt az egész. Le kell fogynom.”

Szilvi akkor lett rosszul, amikor mindenáron próbálta magát belepréselni a ruhába. Az orvos elmagyarázta, hogy a pánikroham nem játék. Vissza kell venni a feladatokból, mert a stressz és a kialvatlanság miatt ezek a rohamok visszatérhetnek. Pihenést, relaxálást és rendszeres testmozgást javasolt.

„Hát a sportra szükségem is lesz, mert nekem az a ruha kell.” – mordult fel Szilvi.

Közben azon gondolkodott, mi az a sport, amit bele tud majd a mindennapjaiba illeszteni. Ekkor megcsörrent a telefonja.

Az esküvői helyszín értékesítési menedzsere volt. Elmondta, hogy a napokban akkora viharok voltak a környéken, hogy teljesen tönkrement a kültéri helyszínük. Fel kell az egészet újítani, ezért idénre nem tudnak szabadtéri esküvőt szervezni. A zárt épületben pedig csak nagyterem van, amit egy másik pár lefoglalt már. Így arra sincs lehetőség, hogy a megbeszélt időpontban áttegyék a lakodalmat egy zárt terembe. Természetesen az előleget visszautalják azonnal. Aztán sűrű bocsánatkérések közepette elbúcsúzott.

„Orvost, orvost!” – ordította Ádám, mert Szilvi ismét sokkos állapotba került.

Ezt már nem bírta lelkileg. Tudta, hogy a szabadtéri esküvői helyszíneket gyorsan elkapkodják. Azonnal intézkedni kell, ő meg itt hever egy kórházi ágyon. Amint hatottak a nyugtatók, látta, hogy Ádám a folyosón telefonál és fel alá járkál. Idegesen turkált a hajába, és lángvörös volt a feje. Jesszus. Mi történhetett már megint.

„Szívem. Édesapád telefonált. Anyukád elesett a lépcsőházukban, és eltörött a lába. Legalább 6 hétig fekvőgipszben lesz. Utána elválik, mikor kaphat járógipszet. Szerettem volna, ha feljön, és segít neked a felépülésben és az esküvő szervezésben, de ez már nem jön össze.”

Szilvi csak bámult maga elé. Még ez is. Anyu ott fekszik valahol egyedül, még oda sem tudok hozzá rohanni. Az ügyeletes orvos szem- és fültanúja volt a történéseknek. Sok rosszat tapasztal nap mint nap, de valahogy nagyon meghatották a látottak.

„Hölgyem. Ne vegye tolakodásnak, de akaratlanul is hallottam, hogy gondok vannak az esküvőszervezés körül. Amikor a fiam esküvőjét szerveztük, a feleségemmel felbéreltünk egy kis esküvőszervező céget, mert felmértük, hogy magunk nem tudunk ennyi mindent leszervezni és koordinálni. Ha gondolja, örömmel megadom a telefonszámát.”

Szilvit két napig megfigyelték, majd azzal az intéssel küldték haza a kórházból, hogy pihenjen, dolgozzon kevesebbet, és lehetőség szerint mozogjon, amennyit csak tud. Otthon a kanapén ülve szembesült, hogy alig több, mint 10 hónap múlva lesz asz esküvőjük.

A családot és a barátokat telekürtölték már a tervezett dátummal kapcsolatosan, és sokan visszajeleztek, hogy úgy kérték ki már a nyári szabijukat, hogy biztosan ott lehessenek. Erre nincs helyszín.

Fogta a névjegykártyát, amit az orvostól kapott, és rákeresett a neten az esküvőszervező cégre. Mivel egy hét táppénzre kiírták, volt ideje nyugodtan átböngészni az oldalt.

Nagyon jó kis anyagokat talált arról, hogy mikor milyen feladatokkal kell meglenni, hogy zökkenőmentes legyen a nagy nap. Jelen pillanatban már itt kellene tartaniuk a szakértők szerint.

Teendők 10-11 hónappal az esküvő előtt

1/ Vegyétek meg, vagy béreljétek ki a ruhákat, és válasszátok ki a kiegészítőket.

2/ Foglaljátok le a ceremónia és a lakodalom helyszíneit.

3/ Jelentkezzetek be az anyakönyvvezetőhöz, és a templomba.

4/ Béreljétek fel a szakértőket (ceremóniamester, zenész, stylist, személyi edző stb.)

5/ Küldjétek ki az esküvő dátumát a leendő vendégeknek informálisan e-mailben, vagy az esküvői weboldalon. Na, hát az utolsó pontot legalább már teljesítettük, csak éppen a lényeg hiányzik.

Szilvi fogta a telefonját, és nagy reményeket fűzve a lehetőséghez, elkezdte bepötyögni az esküvőszervező telefonszámát a mobiljába. A telefon kicsengett, majd megszólalt az üzenetrögzítő.

„Üdvözlöm! Ez itt az Álmodj nagyot esküvőszervező iroda üzenetrögzítője. Jelenleg egy hétig külföldön tartózkodunk. Kérjük, hagyjon üzenetet, amint tudjuk, visszahívjuk.”

Hamarosan folytatjuk…

Szerző: Hadarik Rita

Hozzászólások