Áll a bál - 5. rész

Szilvi és Ádám örömmámorban úsztak, hogy végre megtalálták a tökéletes kültéri esküvő helyszínét, ahol rossz idő esetén terembe is áthelyezhető a lagzi.

Kellett már nekik ez a jó szerencse, mert az utóbbi hónapokban igencsak el voltak keseredve a sok zűrzavar miatt. Végre tudtak haladni a sok apró részlettel, amik igazán tökéletessé teszik majd a nagy napjukat. Véglegesítették a vendéglistát, és abban maradtak, hogy 100 főnél meghúzzák a vonalat. Abban is megegyezett a két család, hogy mindenki a saját vendégeinek a költségeit fizeti, hiszen a vidéki helyszín miatt a szállással is számolniuk kell.

„Jaj, drága kislányom, el sem tudod képzelni, mekkora kő esett le a szívemről, hogy olyan helyet találtatok, ahol el lehet szállásolni ennyi embert. Már többen is pedzegették a családból, hogy nem biztos, hogy eljönnének egy ilyen távoli helyre. Tudod. Éjszakai utazgatás, és még inni sem lehet.” – mondta megkönnyebbülten Szilvi édesanyja a telefonban.

Szilvi és anyukája mostanában naponta többször beszélnek már telefonon, hiszen egyre több apró-cseprő feladat gyülemlett fel, amit eddig nem tudtak kipipálni.

Teendők 6-7 hónappal az esküvő előtt:

  • A ceremóniák egyeztetése, adatok leadása a hivatalokkal.
  • Asztalok, kiegészítők, dekoráció foglalása.
  • A különböző helyszínek közötti utazások megszervezése.
  • Karikagyűrűk vásárlása.
  • Fodrász és sminkes keresése.
  • Esküvői torta kiválasztása.
  • Zenészek lefoglalása.
  • Esküvői meghívók megrendelése.

„Szilvi drágám, arra gondoltatok, hogy a nagyiék hogy fognak egyik helyről a másikra cammogni? Tudod, papa alig bír járni a reumája miatt, és a mama is gyengélkedik az utóbbi időben. Nem lehet őket csak úgy rángatni jobbra-balra.”

„Anyu, éppen az autóban ülünk, megyünk le a helyszínre, hogy bejelentkezzünk az anyakönyvvezetőhöz és a templomba. Nyugodj meg, minden nagyon közel van egymáshoz. De ha nagyiék nem bírják a sétálást, akkor lesz elég autó.”

Az autóban Szilvi és Ádám arról beszélgettek, hogy a következő hetekben megvásárolják a karikagyűrűket, és keresnek egy cukrászt is, aki az esküvői tortát elkészíti számukra.

Egy gyűrű….

„Én sárga arany gyűrűt szeretnék, szép látványosat”. – mondta ki Szilvi hangosan a gondolatát.

Ádámban megfagyott a vér. Neki egyáltalán nem tetszenek a feltűnő dolgok, ő egy szolidabb, fehérarany gyűrűre gondolt, amit kicsit félve, de el is mondott Szilvinek. Szilvi nem szólt egy szót sem, de a szeme fátyolos lett az elfojtott könnyektől. Ádám érezte, hogy menteni kell a helyzetet. A legközelebbi leállónál lehajtott a kocsival, leállította, majd szorosan magához ölelte Szilvit.

„Szilvi. Azt szeretném, hogy tökéletes legyen minden, de nem szeretnék én sem olyat magamra erőltetni, ami nem illik a személyiségemhez. Frici barátomék ezt úgy oldották meg, hogy Sacival megegyeztek a gyűrű anyagában, hiszen annak mindenképp egyformának kell lennie. Aztán Frici egy vékonyabb, Saci pedig egy vastagabb, köves gyűrűt választott, de a stílusuk teljesen egyforma volt. Mit szólnál, ha mi is megnéznénk ezt a lehetőséget?”

Szilvi még egy kis ideig keltette a hangulatot, nézett maga elé némán, majd nevetve ölelte át Ádámot.

„Oké drágaságom, végül is ez csak egy gyűrű.”

Eskuvő helyszín

Tanu(lság)

Viszonylag gyorsan leértek Vértesboglárra, hiszen alig 40 km-re van csak Budapesttől. Először bejelentkeztek az anyakönyvvezetőhöz, majd átmentek a templomba is. A kiválasztott eskető paptól megtudták, hogy kötelező a jegyesoktatás, amit neki kell tartania, ezért pár alkalommal le kell még utazniuk emiatt.

Szerencsére mindketten meg vannak keresztelve, ami nélkül nem lehet katolikus szertatást tartani. Leadták a keresztleveleiket is. De csak utána érte őket a sokk, miszerint a tanúknak is megkeresztelt katolikusnak kell lenniük. Ezt nem tudták. Mindketten telefonálni kezdtek és kiderült, hogy Ádám tanúja nincs megkeresztelve.

Na, tessék. Egy újabb probléma. Találni kell egy új tanút, mert Ádám barátja hallani sem akar a keresztelkedésről. Kicsit morcosan mentek át az esküvői helyszínre, mert ha már ott vannak, le akartak beszélni pár részletet.

Óriási szerencséjükre a helyszínen meg tudják oldani a berendezést, a dekorációt, a vacsorát is. Ezzel nem kell külön foglalkozniuk. Áll a bál Végül kellemesen zárult a nap, és boldogan, de kicsit fáradtan ültek vissza az autóba. A hazafelé úton már nem volt kedvük beszélni, ezért bekapcsolták a rádiót. Ádám a kormánykeréken ütötte a ritmust. Imádta a mostani magyar popzenét.

„Szilvi. Mi lenne, ha valami ilyesmi zene lenne a lagzinkon? Sok barátunk ott lesz, szerintem jobban örülnének egy bulinak, mondjuk én is, mint a lakodalmas zenének.”

Szilviben megállt az ütő.

„Anyuék biztosan kiakadnának ezen, Ádám! A rokonaink egyáltalán nem ehhez vannak szokva. Én pedig nagyon nem szeretném, ha unott vendégek ülnének az asztaloknál.”

„Na de ez a MI esküvőnk! Most komolyan, azért érezzem rosszul magam a saját esküvőmön, hogy pár idősebb vendég tudjon kettőt perdülni?”

Ádám még sosem húzta fel magát ennyire semmin. Csak mondta, és mondta. A következő pillanatban egy csattanás hallatszott, majd megfordult velük a világ. Annyira vitáztak, hogy nem vették észre az úttorlaszt, és nekicsapódtak. Többször is megfordult az autó az úton, mire Ádám meg bírta állítani.

Egyben voltak. Senki nem ment beléjük. Ezt megúszták. Ekkor fordult Szilvi felé.

„Szilvi! Szilvi! Térj magadhoz!”

Hamarosan folytatjuk….

Szerző: Hadarik Rita

Hozzászólások